A egyházközség valóságos életét a liturgia (forrás) és a plébánián működő közösségek jelentik:
1.) Liturgia (isten-dicséret):
a.) Isten népe összegyülekezik, hogy találkozzon Istennel,
b.) tőle útmutatást (Isten szavát hallgatja a szentírásban és a homiliában és táplálékot kapjon (eucharistia-szentáldozás) Istenhez vezető földi zarándokútjára. A legtökéletesebb liturgia a szentmise, mert ott valósul meg a találkozás, tanítás, misztikus táplálás.
Templomi miserend: vasárnap 8:00-kor, 9:30-kor, (Katolikus Intézmény szentmiséje) 11:00 órakor és este 18:00 órakor (télen 17:00-kor); hétköznap télen reggel 7:00 és este 18:00 órakor (télen17:00-kor).
Egyházi év ünnepei – az ünnep – (AZ ELSŐ ÜNNEP: teremtés könyvében a 7. nap ős-kinyilatkoztatásban; a kivonulás könyvében az Egyiptomból (rabszolgaságból) való szabadulás után a pusztai vándorlás az ígéret földje felé – PÁSCA éjszakája).
Lényege: az embert fölemeli Istenhez a teremtett világból, kiszabadítja Istenhez a bűnbeesett világból. Az ünnepre nekünk embereknek van a legnagyobb szükségünk, és főleg arra, hogy megfelelő legyen az ünnep tartalma adventtől Krisztus királyig.
2.) Plébánián működő közösségeink: Két dolog szükséges a közösség működéséhez:
a.) Legyen liturgiája, ettől lesz egyházi. Ezért bevezettük az értük rendszeresen (havonta vagy ritkábban) felajánlott szentmiséket.
b.) Legyen felelőse: egy-egy személy a megtestesítője; (a személyes felelős nélküli közösségek működését jól ismeri a világ – általában becsapják és megcsalják az embereket mindenféle szempontból, utána pedig magukra hagyják őket, és eltűnnek vagy elbújnak a „személytelen valóság” közösséget és személyiséget romboló sátáni álarca mögé.)
