TEMPLOMUK FELSZENTELÉSÉNEK 204. ÉVFORDULÓJÁT és SZENT JOZEFINA VANNINI, A „SZENT KAMILL LEÁNYAI” SZERZETES KÖZÖSSÉG TÁRSALAPÍTÓJÁT ÜNNEPELTÉK október 15 –én  az ajaki Nagyboldogasszony-templomban.

 

„Az ajakiak nagyon megküzdöttek, hogy legyen templomuk. Hála a Jóistennek mindig is törődtek a templomukkal. Ezt mindig megköszönöm nekik.”

Gáspár Mátyás Plébános atya ezekkel a szavakkal kezdte meg homiliáját e jelentős ünnepnapon, melyen az egybegyűlt hívek közösen ünnepeltek a településükön élő kamilliánus nővérekkel.

A Plébános atya, miután kiemelte, hogy a „Szentlélek temploma” sokkal lényegesebb, mint a kőből épült templom, háláját fejezte ki az ajaki híveknek, kik komoly áldozatokkal járultak hozzá a templomfelújítás lényeges részeihez.

Így folytatta: „Megköszönöm a kedves híveknek azt a ragaszkodást, amit elődeink belecsöpögtettek a mi szívünkbe és mi meg megőriztük. Kívánom, hogy őrizzék meg ezt a gondolkodást a templomról.”

Az Egyház megújítás nem a köveken múlik. „A kegyelem rendje azt jelenti, hogy Isten építkezik. Nem mi, hanem Isten. Ilyen a léleknek az építkezése.”

Szent Jozefina Vannini életében ez csodálatosan kirajzolódik. Ő, aki egy egyszerű óvónőként élt, együttműködvén a Szentlélekkel, nagylelkűen válaszolt arra a felkérésre, amit a Tezza Lajos atyától kapott: egy új Szerzetesrend megalapítását... A fontos, hogy teljes szívvel, teljes lélekkel odaadja magát rá.”

„Mit jelent, hogy valaki szentté lesz? Hogy odaadja magát arra a kegyelemre, melyre az Isten hívja… A lényege tehát az odaadottság, s az, amit az Evangéliumban hallottunk, mely nemcsak a szerzetesekre vonatkozik: az odafordulás a szükségben szenvedőkhöz…  

„Szent Jozefina Vannini élete láthatóan világít az Egyházban. Mit csodálunk benne? Hogy ő rábízta magát egészen a Szentlélek irányítására. A mai nap mi nemcsak emlékezünk, ünnepelünk, hanem tanulni is akarunk belőle, hogy mi is tudjunk az életünkben a Szentlélek indításaira válaszolni. És mi is tudjunk teljes szívvel odaállni, ahová hív az Isten. Kérjük Szent Jozefina Vannini közbenjárását, hogy a saját életünkben ezzel a lelkülettel tudjunk élni, megerősödni, hogy a saját hivatásunkat megtalálva, beteljesítve, gazdagítsuk mi is, hozzá hasonlóan, Egyházunkat.”

Tőzsér Laura kamilliánus nővér

Fotó: Hasulyóné Rutkai Éva

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•