December 20-án lelkes kis csapat indult el az új Kovács kereszthez a határba, hogy a pásztorok szeretetével várakozzunk Jézus születésének ünnepére.

Már messziről lehetett látni a fáklyákkal kivilágított keresztet, mely a téli estén szinte vonzott bennünket. Pásztorok. Miért éppen ők? Az imádságot Galsi János atya vezette. Hangsúlyozta, hogy a pásztorok a természetes ész fényénél felismerték az idők jeleit.  Józan paraszti ésszel ők hittek Istenben. Ezt sugalmazta az életük, életterük, ahol megtalálták küzdelmeik értelmét. De a lelkiviláguknak legfontosabb érzése az éberség volt. Hiszen mindig figyelni kellett, védeni kellett a rájuk bízott nyájat. De ilyen éberség jellemezte az Istennel szemben is őket. Ez adta meg nekik a kiválasztottság különös kegyelmét.

A mi imádságunk is az éberségen alapul. Mindig készen lenni befogadni Isten különös hívását.

A közös imádságot egy kis vendéglátással zártuk. Teát és  forraltbort kínáltak. A hó is elkezdett esni, mint áldás az égből.

Jó volt együtt lenni.